2016. március 3., csütörtök

Új év, új név, töretlen lelkesedés

Már többször gondoltam arra, hogy a korábbi, "puer et puella" név nem igazán bizonyul szerencsésnek. Mivel latinul van, kevesen jegyzik meg. Igaz, a babáim beazonosításában segített az, hogy a logo kék és rózsaszín, és, hogy két szívecske is díszeleg a név egy-egy végén, de ezzel együtt úgy érzem, "kinőttem", ahogy egy kedves ismerősöm nevezte a névváltást. Én inkább ráuntam. Leginkább azért nem éreztem már találónak, mert nem csak fiúknak és lányoknak varrok már (puer et puella = fiú és lány), hanem férfiaknak és nőknek is, tehát nem csak gyerekeknek, és a lényeg, hogy már nem csak babákat... De hát evés közben jön meg az étvágy, ahogy alkotás közben jön meg az ihlet más tárgyak megalkotására, és bizonyos ötletek csiszolására is megjön a kedv. Így történt ez velem, de nem egyik pillanatról a másikra. Érlelődik egy ideje, hogyan lehetne más névvel illetni a munkásságomat.

Most már mindenképpen magyar nevet szerettem volna, ami utal arra, mivel is foglalkozom, ki is vagyok. Mert a név kötelez! (Vagyis nomen est omen, ami tulajdonképpen azt jelenti, a név előjel.) A szabójáték foglalt volt, ahogyan a játékszabó is. Le voltam törve! Végre találtam egy jó nevet, ami magyar is, én is benne vagyok, arra is utal, mivel foglalkozom, és foglalt mind! Bakker! Aztán végül az lett, amit nem akartam, hogy a most divatos dizájn és műhely nevek jönnek szóba. De odabiggyesztettem (mint Róza a népdalban...), és működik. Úgyhogy ez így jó. :) Egy szuper tipográfiai könyvből tájékozódtam arról, hogyan lehet egymás mellé bizonyos szövegeket, szavakat rakni, hogy azok a megfelelő hatást érjék el. Ezt is kipipáltam. Ezeket csak azért írom, mert büszke vagyok az új "márka" megszületésére, pedig sem reklámszakember, sem tipográfus nem vagyok, csak egy mezei textiljáték-készítő (meg inaktív tanító néni). Már a blogspotot sem kell bepötyögni, elég annyit, hogy jatekszabomuhely.hu.

Kellett új jel is...

Aztán bevillant, hogy hiszen van nekem egy jó kis tusrajzom, ami még egy főiskolai feladat volt (tanítóképzőre jártam). Vizuális nevelés órán egyszer tervezni kellett egy címert vagy valami hasonlót, már nem emlékszem. Egy mértani formába kellett megrajzolnunk a saját monogramunkat. Vonalzót, körzőt, és semmilyen segédeszközt nem használhattunk, csupán a két kezünket meg a ceruzát. Már akkor is nagyon szerettem a kör alakzatot és a kacskaringós csigavonalakat. Ez máig nem változott. FB oldalamon is látszik, hogy sok fotómat kör alakúra vágom. :) Később valamiért úgy gondoltam, ezt a rajzot nyomda formában is szeretném használni, hát elkészíttettem. Évek teltek el ezután...

Már egy ideje azon gondolkodtam, ez a rajz lehetne az új logóm, elvégre a monogramom (Sz Zs), és ez is az én munkám. És akkor keresgéltem, és találtam méretben hozzá illő karton címkét, amihez zsineg is jár. Már csak a másik oldallal volt egy kis gondom. Minden egyes címkére írjam rá kézzel az információt? Na neee! Inkább tovább kutakodtam, hogyan lehetne ezt a problémát megoldani. Meglett a megoldás! Öntapadós, nyomtatható papírt vettem, WORD-ben megszerkesztettem a szöveget, előtte persze gondosan végigméricskéltem a dolgokat, és voilá! Kész lett! A pici matricát ráragasztottam a címkére, másik oldalára rányomdáztam a szép logómat, és most örülök, mert ennél szebbet elképzelni sem tudok az egyes babák, mackók, sapkák stb. külön jelzésére. :)

 Lett új fejléc is ide, a blogra, meg a FB-ra és a Meskára is. Fő az egység, ugye?! :)

Apropó Meska... Kis, virtuális boltocskámat is újraindítottam az új névvel, de mivel elég nagy munka "átköltöztetni" a holmikat, a blog jobb oldali oszlopában még a régi boltom érhető el a Meska logóra kattintva. Hamarosan ez is "helyrejön".




Legyen szép a napotok! :)

Szeretettel, Zsófi

2016. január 21., csütörtök

Megnőttünk!

Ismét egy olyan munkámat mutatom, ami régebb óta volt tervbe véve. Éppen karácsony előtt jött egy nagyon kedves, visszatérő vásárlómtól egy megrendelés három nagy babára. Olyan igazi, ölelős, puha babát kért a két kislányának, egyet pedig az unokahúgának. Azért örültem meg ennek a felkérésnek, mert ha ez nincs, akkor talán még ma is csak terv lenne. Most viszont, hogy elkészült (és már el is költözött tőlem), látom, merre kell folytatnom. Nagyon sokan érdeklődtetek ugyanis, hogy varrok-e sokkal nagyobb babát is. Egyből rávágtam, hogy nem, mert a kicsiket jobb szeretem készíteni. Azonban őket varrva meginogtam, és hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretnék ilyet soha többet. Mert nagyon is szeretnék! Megkedveltem őket. A méretüket, a puhaságukat, az ölelhetőségüket, a tartásukat, és játszani is remekül lehet velük.

Kis eltérés van csak köztük, ez külön kérés volt. Ahogyan az is, hogy az egyik Waldorf jellegű legyen, azaz legyen haja, kék színű pont szeme és -szája legyen, a karja legyen hajlított, a ruhácskája pedig levehető. A másik két baba legyen nagyon hasonló, pici eltéréssel, hogy ne keverjék össze a gyerekek. A nadrágjuk és a szoknyájuk nekik is levehető. A három szín - lila, türkiz, rózsaszín - szintén "feladat" volt.

Láthatjátok hát, hogy ennyire konkrét kéréssel is fordulhattok hozzám bátran, mert biztosan nem fogom azt mondani, hogy csakis saját elképzelésem alapján varrok, hiszen nekem az a legfontosabb - ha már egyszer megtiszteltek azzal, hogy megkértek, készítsek babát -, hogy az nektek 100%-osan tetsző legyen. :) Ez mindannyiunk érdeke, azt hiszem.

A jövőben is fogok varrni ilyen nagy babákat, de más ruhával. Bevallom, nekem túl egyszerű az "outfitjük", no és beindult a fantáziám. Pöttyös, csíkos, rókás, virágos, csipkés, fodros, kis kabát, nagy kabát, mini szoknya, térdnadrág, egyberuha, póló, blúz, stb. A lehetőségek tárháza végtelen! :)








Legyen szép a napotok! :)

Szeretettel, Zsófi

Nyakbamackó

Régebben agyalok azon, milyen ékszert készíthetnék textilből. A megoldás egy hirtelen ötlet volt, nem hagyott nyugodni, így gyorsan meg is csináltam egy este. 100% kézi varrással készült gyapjúfilcből és viaszolt pamutzsinórból. Flitterek díszítik, arcpírt is kapott. Még alszik, mert tél van. :)






Legyen szép a napotok! :)

Szeretettel, Zsófi

Még egy kis karácsony...

Az óvó nénik ajándéka idén karácsonykor ez a két fácska volt. Egy hungarocell gúlát beborítottam zöld gyapjúfilccel, és pelenkaöltéssel bevarrtam a nyílásokat, majd fehér flitterekkel díszítettem. A csodasövényünk tavasszal levágott ágait használtam a fa törzsének, az alapja pedig egy, az ovi mellől csent nyárfaág egy darabja, amit szintén még tavasszal metszettek meg, mert már túl nagyra nőtt. Minden megtalálja a maga helyét az élet után is! :)





Legyen szép a napotok! :)

Szeretettel, Zsófi