2013. július 3., szerda

Sárga csíkok, arany pöttyök

Úgy szoktam, hogy először megvarrok pár babatestet, ami elég egyhangú, azért ezt is szeretem. Azután a félkész babafejet befejezem: plusz egy réteg pamut anyag, hogy ne látszódjanak a cérnavonalak, majd a szemek és a száj hímzése következik, végül rávarrom a fejre a sapkát, végül a majdnem kész (mert a bogyó csak a legvégén jön) fejet rávarrom a kész, csupasz testre.
Az overall helyett kapott tehát két részes ruhát a baba. Az első kis modell sárga csíkosban, arany pöttyösben mutatkozik be. Én bele vagyok szerelmesedve, na de, jól is néznék ki, ha nem így volna... :)


Mutatok egy közeli képet, hogy lássátok, valóban aprólékos munkáról van szó:


Lomtalanításkor talált, tisztára csutakolt, faágakból fabrikált székecskében ül a baba:


Ha elgémberednek a végtagjai, föláll kicsit nyújtózkodni:


Az utolsó képet azért mutatom, mert itt jól látszik, hogy a két, különböző típusú baba feje teljesen egyforma, és ugyanúgy is készülnek, ez esetben pedig még a színük is azonos. A kisebbik baba pár hónapos kisbabáknak való. Pocakjába csörgőszerkezetet varrtam, melynek lágy csengése elaltatja a csecsemőt. Fogzáskor is ideális játékeszköz, mivel a bogyók rágicsálása finoman masszírozza a duzzadt, viszkető ínyt. 


Viszlát, overall!

Kinyitottam a pólóanyagokkal teletömött dobozomat. Végre újabb tervek megvalósítására is lesz időm a napokban: az overallos babáimnak búcsút intek, mivel nem igazán tudom őket variálni. Köztudott, hogy ez a ruhadarab egy részes, így maximum annyit tudok rajta változtatni, hogy a bal- és a jobb felét különböző textilekből varrom. Ez viszont nem tetszik, így áttérek a kétrészes ruhához: fölsőrész, hozzá nadrág vagy szoknya. Első körben a nadrágos megoldással próbálkozom. A képen látható sokféle interlock (póló-) anyag többségét használtruha boltokból szereztem be. Szeretem ezt az anyagtípust, könnyű vele dolgozni, jó az esése, és számtalan színben és mintában előfordul. Méteráru boltban hiába is keresnék ilyeneket, és a legszebb az egészben az, hogy csak kevéske kell belőlük, és talán sosem találok még egy ugyanolyat... Ettől vélik nagyon izgalmassá számomra a babaruha alapanyag vadászat! Két-három babára való ruha összeállítást már el is végeztem, most itt pihennek az asztalomon, később mutatom az eredményt is. Kb. 20 cm magas babák ruhája készül belőlük, amolyan igazi, szeretni való játékbabáké.

 

2013. július 2., kedd

Csörgőbabák

Amikor először jutott eszembe az, hogy egy ilyen pici, méretét tekintve épp a kezembe illő baba sapkájára egy bogyót varrjak, valamiért egyből a három bogyó lehetősége merült föl bennem további díszítési lehetőségként. Aztán rájöttem, miért vonz annyira a három: kis koromban az otthonunk polcán sokszor nézegettem egy népviseletbe öltöztetett matyó babát, annak a fején volt három pompom, talán ez az emlékkép maradt meg bennem.Varrtam is egy- illetve három bogyós babákat (megtaláljátok a korábbi bejegyzések között), de a kettő bogyó ötletét elvetettem, mert nem tudtam vele megbarátkozni. Ha ugyanis a füle helyére varrtam a bogyókat, akkor a Csillagok háborúja Leia hercegnőjére emlékeztetett a baba, ha pedig picit följebb helyeztem, akkor meg úgy nézett ki, mintha állat lenne (majom vagy medve), vagy mintha copfot viselne. Nem varrtam egyetlen kétbogyós babát sem az említett okok miatt, csak próbálgattam... Ez volt kb. egy évvel ezelőtt. Mindezek ellenére amikor a napokban újra eszembe jutott ez a lehetőség, meglepődve tapasztaltam, mennyire tetszik. Alkottam is négy ilyen babát. Ők már szintén az új árukészlet tagjai. Mindegyik pocakjában csörgőszerkezet van.





Együtt így néznek ki:




Piros pöttyös rózsaszín manóbaba

Végre volt egy kis szabadidőm a múlt héten. Először egy, már régóta a fejemben eltervezett babát varrtam, ami a színeket illeti. Alapvetően nekem nem illik egymáshoz a piros és a rózsaszín, azonban a rózsaszínnek van egy bizonyos árnyalata, amihez viszont kifejezetten tetszik a piros. Ez az eredmény látható most baba formában. 
Egyelőre sajnos, nem vásárolható meg. Tervezek ugyanis egy kis újítást, és ez a baba már ennek az "új hullámnak" a része. Lesz sok kis társa, akkor egyben is mutatom majd őket. Idővel... Az elkövetkező néhány hétben egy új, egységesebb árukészleten dolgozom. Az ok, amiért mindenképp egyben szeretném mutatni az új babákat, az az, hogy teljes maradjon a kollekció. Ha ugyanis egy baba elkészülte után azonnal megvásárolhatóvá kiáltom ki, szinte biztos, hogy pár napon belül (vagy azonnal) gazdára talál. Akkor lehetne pótolni, ami nem is volna baj, csak most épp azon fáradozom, hogy legyen egy induló készletem...
Ennek a babának a piros pompomjában van egy csörgőszerkezet is, ami egy kis, kb. 2 cm átmérőjű lyukacsos, műanyag gömböcske, benne a csörgővel. A hangja annyira szépen, lágyan, babásan cseng, hogy egészen biztosan bele fogom varrni bizonyos típusú babáimba.




Babafejek

Akkor csapjunk hát a lecsóba! Máris mutatom, mi minden készült a napokban...

Már jó ideje ezekkel a babafejekkel foglalkozom. Igen időigényes egy darabot elkészíteni, az egész babában ez a rész a legmunkásabb. Egyhangú és unalmas, ezzel együtt szeretem varrni, mert közben mindenfélén lehet gondolkodni. 
A képen 25 darab babafej látható félkész állapotban. Eredetileg a Waldorf babák fejének elkészítési fázisain mentem végig, aztán az évek során leegyszerűsítettem a dolgot. Először is én nem gyapjúval tömöm ki a babák fejét, és a testüket sem. Igaz, hogy pihepuha és természetes anyag, viszont drága. Tömőanyagnak vliest (flízt) használok, ami hasonló a vattához, viszont mosás után nem csomósodik. A fejek vonalát úgy formáltam, hogy nekem jobban tetsző legyen: elhagytam pár cérnával való behúzást, és orrot sem "szerkesztettem" neki. A babák szemét és száját nem pont jelöli, mint a Waldorfét (bár erre megvan a magyarázat), hanem egy csillag vagy csukott (alvó) szem, szájuk pedig általában mosolygós. Na jó, itt néhol én is pontot hímzek. A fejekre - a képen látható állapot után - még jön egy réteg pamut anyag, aztán a szemek és a száj hímzése következik. Ha elkészültem velük, alvó manók, csillagszemű babák, és ki tudja, mik lesznek belőlük... 


Új időszámítás

Kedves blogkövetőim, érdeklődők, erre járók!

Ahogy a címben is írtam, új időszámítás következik a blogom életében. Először az jutott eszembe, hogy törlök mindent, hogy szó szerint tiszta lappal folytathassam. Ezt az ötletet azonban hamar el is vetettem, mert mégiscsak jó dolog, amikor látni lehet, honnan indultam... Mivel valahogy mindenképp jelölni szeretném az új napok kezdetét, leginkább egy feltűnő, vastag, piros vonalat húznék az eddigi bejegyzések fölé. Az viszont milyen lenne már?! :) Így marad az a lehetőség, hogy pusztán a címben fejezem ki eme változást.

Ne gondoljatok nagy dologra! A különbözőség egyelőre nem túl látványos. Csupán arról van szó, hogy megpróbálok kicsit összeszedettebb, egységesebb képet mutatni a babákról. Törekszem arra, hogy felismerhetőek legyenek az alkotásaim, természetesen akkor is, ha nem látjátok a babák hátán a "puer et puella" matricát.

Legelőször magamban kellett rendet raknom: mit is akarok, hogyan akarom, mennyire akarom, meddig akarom, miért akarom... Odáig jutottam, hogy AKAROM! A varrás éltet, levegőhöz juttat, kikapcsol, felpezsdít. Miután, ha nem is maradéktalanul, de a kérdések többségét megválaszoltam magamnak, nekiestem a varrósarkomnak. Ez a szobasarok jó ideig más kreatív tevékenységeim színhelye is volt, mára igyekeztem - többé-kevésbé - száműzni ezeket, és csak a babavarrásra koncentrálni. Ez abban nyilvánult meg leginkább, hogy az utóbbi hetekben lázasan takarítottam, lomoltam, és rendet raktam. Az eredmény önmagáért beszél: belépek a szentélyembe, és egyszerűen imádom! :) A sok fölösleges holmitól szinte már nem láttam, de az biztos, hogy most rengeteg helyem lett az alkotásra. Ez nagyon jó érzés!

Visszatért az alkotókedvem is, inspirálóan hat rám ez a nagy rendezettség és átláthatóság. Tulajdonképpen nem volt nehéz elérni ezt a szintet, mert már megvan a célom, és minden, ami ezt akadályozza, egyenesen a kukába került. Szó szerint! :)

Szép napot kívánok nektek!

Zsófi

És hogy mégis jelöljem:

IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII