2012. február 29., szerda

Kisautó...

... van legújabb kis manóm pocakján. Pontosabban azon a gombon, amelyik a manót díszíti. A méteráruból mellénykét varrtam Petinek, illetve pici alvó manókat, amiket később mutatok meg. A maradék, lehulló cafatokat sajnáltam kidobni, mert néhány autó épp parkolni tudott egy-egy gombocskán. Ez ihlette meg ezt a drapp és vanília sárga színekbe öltöztetett kis manót. Szerintem a csíkos sapkája és az autó igazán kisfiús külsőt ad neki. Peti le is csapott rá, rögvest elment vele a Tescóba vásárolni, meg a kukásautót is vezette, aztán hintázott is egy kicsit. :o)

2012. február 28., kedd

Nyuszi türkizzel

Egy újabb nyuszi készült, ezúttal türkiz csíkos fülekkel. Pocakját plüssel bevont gombokkal díszítettem, nyakába királykék farkasfogat kötöttem. Szeretem a bézst és a kék-zöld árnyalatokat egymás mellett. Kisfiúknak ajánlom (nem csak) húsvétra. :o)


2012. február 16., csütörtök

Csillagbaba új köntösben

Már találkozhattatok egyszer a csillagbabával, amikor debütált, és egy játékot is indítottam ennek kapcsán. Gondban voltam ugyanis, hogy legyenek-e végtagjai vagy sem, kell-e még rá valami, jó-e ez így, és egyáltalán, a véleményeteket vártam vele kapcsolatban. Utólag is köszönöm mindenkinek. Ennek már több hónapja, és a csillagbabát félre is tettem, mert hiába kaptam nagyszerű ötleteket, mégsem éreztem úgy, hogy változtatnom kéne rajta. Egyben azért biztos voltam: hogy az apró csengettyűket elhagyom, mert nagyon veszélyesek! Bár illettek a finom hangjukkal a babához, egy IGAZI baba simán leszedhetné őket, ha nagyon akarná... Marcsi kislányainak, remélem, nem esett bajuk!
Az utóbbi hetekben kezembe került a szabásminta, és elhatároztam, addig találgatom, mi illene hozzá, míg meg nem találom a megoldást. A csengettyű kérdés hamar ki lett pipálva, mert egyszerű bojtokra cseréltem őket. Ezután már simán jött a pöttyözés, úgyis mindent elözönlöttek már a pöttyök! Ugyanolyan színűek, mint a bojtok. Kellemes, pasztell színű lett az egész, és ezt a hangulatot Peti műanyag kiskanalai ihlették. Készítettem róluk fotót, de már sajnos, nincs meg, azt hittem, nem  fog kelleni. Máskor talán megmutatom, ha nem felejtem el... Addig itt a baba! :o)

Nyunyi

Peti csak nyunyinak ejti, mert még nem mondja a "sz" hangot. A kígyó persze így sziszeg, de a nyuszi akkor is csak nyunyi, és kész. Folyton lopkodja, bele van szerelmesedve. :o) Nekem is nagy kedvencem ez a kis állat (ember?), és hamarosan időszerűvé válik, úgyhogy nézzetek be gyakran mostanában, mert hamarosan itt olyan nyuszidömping lesz, mint amilyen még sosem volt.
A teste a szeretett "borzos" polár anyagból van, és ki akartam próbálni, milyen lenne egy kis pirossal. Rózsaszínnel összehangolva elég pikáns, friss, tavaszias. Ez volt a célom. Nem nagyon tudok mit írni róla, csak, hogy imádom! Szeressétek! Észrevettétek, hogy a farkincája fehér? :o)

Kakukktojás

Most ő az egyik kedvencem. Nagyon szeretem ezt a csíkos, barna plüsst, mert igen finom tapintású - plüss és plüss között is vannak nagy különbségek -, és ami a képen egyáltalán nem látszik, az a selymes fénye. Gyönyörű! Először csupa zöld gombbal akartam dekorálni, ráadásul szív alakban (!!!), aztán be kellett látnom, hogy az csöppet sem illett volna ehhez a kis pindurkához. Lecsökkentettem tehát a gombok számát háromra, majd föl négyre, mert a három meg olyan unalmas, annak ellenére, hogy jól mutat. Az alsó három maradt zöld az eredeti elképzelésemhez híven, de azt az egy fölsőt pávakék csíkosnak húztam be. A kék és a zöld szeretik egymást. Ez a kék és ez a zöld különösen! :o) A barnával egyenesen isteni! Nekem legalábbis... A négy gomb elhelyezkedése miatt leginkább egy virágos növény jut eszembe a díszről. Hogy ellensúlyozzam a kék csíkokat, hasonló bojtot kapott a sapkája végére. Az első körben nyakába kötött farkasfogat viszont lecseréltem, mert az a vadító neonzöld nem illett ide. Kék lett tehát ez is. Most már nem a csíkos gomb a kakukktojás, hanem a három zöld. :o)

Pötyike és a szivárvány

Ez az a babám, aminek nem tudtam jobb nevet találni... Külsejét tekintve fejemből az ötlet kipattant, kezemből a baba kisarjadt. :o) Nem az a jellemző, hogy azonnal tudom, milyen színekbe fogom öltöztetni egy-egy babámat, ez esetben ezt most mégis kezdettől fogva száz százalékig tudtam. Így aztán az elkészítése sem sokat késlekedett, tulajdonképpen se' perc alatt összedobtam. Kész. Pont. :o)


Őszi manóbaba

Van úgy, hogy ősszel nyárra, nyáron tavaszra, tavasszal télre vagy esetemben télen őszre vágyunk... Igaz? Ezért lett ez a manóbaba az újonnan beszerzett bézs, vagy világosbarna, vagy zsömle, vagy homok, vagy mi... Mindenki döntse el magának! :o) Sejtem, hogy Ádi, a bátyám most csak annyit mond: "Áhh, sivatag..." Egyszer, amikor még együtt laktunk a szüleinkkel, azt mondta a szobámra, hogy itt minden olyan, mint a sivatagban... Azért a homoktengerben is vannak virágok, például sárgák, meg mohazöld növények, meg sötétbarna ágak-bogak. Így jutottam el a pöttyökig. Nekem tetszik, azt bánom csak, hogy nem varrtam közelebb a "növényeket". :o)


Lilaruhás nő

Akarom mondani, lila ruhás manó. Szeretem Szinyei festményét, de nem tőle kaptam ihletet. Csak valami lilát akartam alkotni. Nos, ez olyannyira lila lett, hogy fel kellett dobnom valami más színnel. Viszonylag sokat tanakodtam, mi legyen ez a szín. A szivárvány minden tagján elgondolkodtam, hogyan festene a lila mellett? Emellett a NAGYON lila mellett. Több napig sínylődött szegény manó befejezetlenül az asztalomon, mert valahogy egyik sem illett nekem, míg végül döntöttem, és ezt a pávakéket társítottam hozzá. Fura páros, és amilyen sokat tétováztam, annyira egyszerű lett. A bojtja kicsit kicsi lett, de mivel csíkos, nem annyira észrevehetetlen.
Ezt a "gömböc baba" névre hallgató figurát le fogom kicsinyíteni, mert ez már túl nagynak bizonyul ehhez a formához. Nem lesz olyan pici, mint az alvó manó, aminek egyébként ez a kétszerese, csak annak a másfélszerese. Megint követhetetlen vagyok? :D A lényeg, hogy ez a kifutó darab, ezért ha valakinek tetszik, érdemes lecsapni rá, mert ekkora nem lesz több!


Piros ciklámen

Nem egy virágról van szó, hanem két alvó manóról. Egy pirosról és egy ciklámenről. Ugyan előző bejegyzésemben éppen azt fontolgattam, vajon vannak-e színek, amelyek nem illenek egymáshoz, és arra jutottam, hogy nincsenek, most mégis meg kell cáfolnom önmagam, mert a szóban forgó kettő nagyon is furcsa párost alkot. Szerintem nem illenek össze. Most mégis azért állítottam őket egymás mellé, mert mindketten alszanak, hasonlóak, és ebből kifolyólag nem akartam nekik külön-külön bejegyzést szentelni.
A piros nem lett az igazi, pedig nagyon rákészültem. A fejemben megvolt a külső, mégsem az kerekedett ki belőle, van ilyen. A gombocskákat lazán elszórtan akartam rávarrni, de nem sikerült. Illetve nem annyira mutatós. Én szeretem a rendet mindenhol, még a babáimon is. Zavar a féloldalasság, az aszimmetria nyugtalanságot kelt bennem. Be kell látnom azonban, hogy sokan vannak ezzel éppen ellentétesen. Nos, rájuk gondolva nem cselekedtem úgy, hogy egy hirtelen mozdulattal a kukában landoltatom ezt a piroskát. Na jó, azért ennyire nem ellenségem, csak hát nem a szívem csücske... A színvilága megmentette, meg a fehér kis bojt a sapkáján. Azt szeretem. :o) A ciklámen már egy fokkal jobban sikerült, ott legalábbis szimmetrikusak a gombok, és talán nem annyira homogén. A "Baby" felirat a kedvencem. Kisbabás az egész. :o)

Kis manó ruhában és sapkában

Igazából nincs jelentősége, melyik babámnak mi a neve, pontosabban "típusa". Ezt csupán magamnak találtam ki, illetve azért, hogy ha valaki rendel tőlem, akkor könnyebben be tudjam azonosítani, melyikre gondolt. Több babámnak azonos szabásmintája van, csak néhány eltérés van köztük, melyekkel mégis egy egészen más hangulatú, egyéniségű babát kapok. Aztán persze elkezdtem variálni az "alkatrészeket", így született meg először a kis manó ruhában, ami kenderkócból kapott hajat a sapka helyett. Ő lett a "kócos baba". Ezt fölnagyítottam a kétszeresére, és haj helyett inkább egy manósapkát kapott, mint a kis manó, csak sokkal nagyobb méretben. Ő lett a "nagy manó". Aztán gondoltam egyet, és a kis manó testű, overallba bújtatott kócos babámra a sapkát is fölpróbáltam. Vagyis ő tulajdonképpen a "kis manó ruhában". Tetszik így is! Most ő az újonc, mert ebben az összeállításban még nem készítettem babát. Ki tudta ezt követni? ;o) Sebaj, én se nagyon... Csak el akartam mondani, hogyan alakulnak a külső jegyek és elnevezéseik a fejemben.
Ami a színeket illeti... Imádom őket, bár azt hiszem, ez elég egyértelmű. :D Ennél a babánál csak azt tudtam először, hogy ebből a zöld csíkos plüssből lesz a ruhája, de onnan hogyan tovább? Állt is egy ideig díszek nélkül. Érdekes, hogy sokszor eldöntöttem már, hogy most aztán egymás mellé rakom a színeket, ahogy esik, úgy puffan, hiszen a természetben is minden passzol mindenhez, nem? Vagyis ki mondta azt, hogy például a zöld nem illik a kékhez vagy a lila a piroshoz? Pedig illik. Csak általában nem vesszük észre. A lényeg, hogy ezen gondolkodva egy hirtelen elhatározással tettem a három gombot a ruhájára, és egy "színben abszolút nem oda illő" bojtot a sapkájára. Még most is szúrja a szemem, ha ránézek, és elárulom, nem ez a kedvenc babám, de valamiért mégis tetszik. Elég merésznek gondolom, mert az esetek többségében görcsösen csak két-három színt használok egy babán, néha még az is soknak bizonyul. De van, amikor igazán színeset alkotnék, és akkor ez az eredmény. :o)

2012. február 15., szerda

Baba szappan

Akkor jöjjenek az új babák! :o)
Az első, amit mutatok, sajnos, már nincs meg, mert kezdettől fogva unokahúgomnak szántam karácsonyi ajándékba. Abban állapodtunk meg még ősszel, hogy valamilyen baba legyen, mindenképpen világoskék színű, mert most az a szívszerelem. Megbeszéltük, hogy mire áll a fa, addigra elfelejti a "rendelést". Gondolom, számolta a napokat, mikor lesz már 25-e. És hogy melyik illene egy bájos, talpraesett, csibész, hétéves kislányhoz? Választásom a manóbabára esett, mert tökéletes a mérete, hipp-hopp elkészül, annyira egyszerű kis formája van, és talán ez a kedvencem. Amikor kiszabtam a testét ebből a gyönyörű, égszínkék plüssből, már este volt, és a pöttyöket már nem volt időm kigondolni. Az esti fürdetéskor megláttam a Baba szappant a kád szélén, és tudtam, hogy ez az! Olyan babás lesz, mégis nagy-kislányos. :o) Hogy tetszik? Fanni imádja, még le is rajzolta nekem a születésnapomra! Elnevezte Pötyinek, mert olyan sok rajta a pötty. Javasoltam, legyen Gizella (imádom a nem szokványos neveket a babáim részére), de elvetette az ötletemet, bár tény, hogy a Pötyi jobban illik hozzá. Külön szeretem benne, hogy a bojt és a sál borzos anyagból van, ezért még téliesebb hangulata van, nem csak a színe miatt. :o)

Erről-arról...

Visszatérésről...
Újra itt van... No, nem a nagy csapat! Csak én. :o) Már jó ideje nem írtam új bejegyzést, pedig születtek ám babák szép számmal. Dunát rekeszteni egyelőre nem tudok velük, de ha továbbra is ennyi tervemet valósítom meg, akkor talán sikerül legalább a készletet feltöltenem. Mindjárt mutatom az új babákat! :o)

Ünnepekről...
A karácsonyi időszakban engem is utolértek a megrendelések, bevallom, nagy meglepetésemre. Nem hittem, hogy ennyien ismeritek és szeretitek a babáimat. Köszönöm mindazoknak, akik vásároltak tőlem, és azoknak is, akik csupán egy-egy szép megjegyzéssel illették a munkáimat. Ez mindig nagyon jól esik, és több önbizalmat ad a jövőre nézve is.

Születésnapról...
Lassan egy éves lesz a blogom (március végén), ezért hamarosan szeretnék majd játékot is hirdetni. Azt még nem tudom, milyen jellegű lesz, mert nem vagyok igazán jártas e téren, de egy biztos: a szerencsés nyertes hazavihet ajándékba egy puer et puella babát! :o) 

Pöttyökről...
Az utóbbi hónapokban látom, nagy divat a gombékszer. Mindenki ilyet készít, mindenki ilyet akar - én is. :o) Már egy ideje kutatok utána, hogyan készülnek ezek a behúzott gombok, hol lehet gombbehúzót és gombprést vásárolni. Meg is találtam, és 2011 szeptember elején meg is vettem! Először csak bevontam mindenféle textilekkel a gombokat, leginkább pamutvászonnal, de ugyanahhoz a problémához lyukadtam ki, amiért elhagytam a pamutvásznaimat: túl sok nekem a minta és a szín, túl sok a variálási lehetőség, és ez megőrjít. Sokan ezt most furcsállhatjátok, de így van. Én egyszerű ember vagyok, és az egyszerűséget szeretem. Majdnem mindenben. Nem is készítettem több, pamutvászonnal bevont gombot... Meg aztán ott lebegett a nagy kérdés: Mi lesz a sorsuk? Ékszert nem akarok belőle, mert azokkal tényleg Dunát lehet rekeszteni, meg nem is igazán vonz már az ékszerkészítés. Bár elismerem, nagyon szépek, és rég letettem a voksomat Judit mellett (örök rajongója leszek, azt hiszem :o)), én mégis a varrásnál, azon belül is a játékokkal maradok. Kicsit hanyagoltam a témát, mert kifogytam az ötletekből, mire is lehet jó egy gomb, ha nem a ruhán csücsül. Aztán nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy olyan szépek, kerekek, ezért megpróbáltam pólóanyaggal, majd bébiplüssel is bevonni a gombokat. Az ötlet onnan jött, hogy szükségem lett volna nagy pöttyös bébiplüssre vagy polárra. Mivel nem volt nekem, és sehol nem is találtam, pláne nem többféle színben, kipróbáltam, rá lehet-e varrni a bevont gombot a kész babára. És rá lehetett! Azóta tulajdonképpen megállás nélkül pöttyözök, másban nem is tudok gondolkodni... A pöttyökkel való díszítést is lehet variálni a végtelenségig, mégsem érzem, hogy az őrület szélén állnék... Azt hiszem, ezzel még egy felismerhető jegye lett a babáimnak, és ennek most nagyon örülök! :D

 Na, melyik az a kettő, amit már mutattam nektek? :o)