2011. november 7., hétfő

A konyhában

Az őszi szünet előtt előkészítettem pár megrendelést, hogy zsinórban tudjak haladni. Persze, mint általában, most is a konyhába szorítottam ki magam, hogy ne zavarjak senkit se. A legtöbbször ugyanis akkor varrok, amikor már minden elcsendesedett, és mindenki alszik. Szeretek így alkotni, bár sokszor a hátam és a gerincem igen megsínyli a "nem megfelelő bánásmódot". Viszont muszáj szöszmötölnöm valamit... :D

7 megjegyzés:

  1. Ezt a muszáj dolgot teljesen megértem. Egyébként én is a konyha asztalon alkotok. :D Viszont meg sem próbálnék varrni éjjel,mert a gépem nagyon hangos. Bár mondjuk én nagyon ritkán ülök le a géphez és akkor is csak azért,hogy felvarrjam a nadrágokat vagy javítsak valamit.
    A hátadra tessék vigyázni,nekem két sérvem is van.

    VálaszTörlés
  2. Szia! Már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok az angyalkáidra :) Mikor lesz látható a publikum számára? Andi

    VálaszTörlés
  3. Köszi, Melinda! A férjem is mindig ezt mondja, hogy a hátam így meg úgy... Igaza van, sajnos.

    Andi! Az angyalkák készülnek rendületlenül, de szerencsére a hetekben folyamatosan megrendeléseken dolgozom a kevéske szabadidőmben, így szegény angyalkák háttérbe szorulnak. Annyit elárulok, hogy az egyiknek már kész a ruhácskája: bézs, borzos overallja lesz. Fura, de nekem tetszik. Leginkább a kócos hajú babámhoz fognak hasonlítani. Ugyanaz a baba, ugyanaz a haj (kenderkóc), csak más ruha, ünnepi kivitelben, plusz fehér toll szárnyak. :o)))

    VálaszTörlés
  4. Alig várom, fel is írhatsz a listára, mint biztos vevőt az angyalkára :)
    Az új manók gyönyörűek, nagyon szépek lettek, igazán örülök, hogy jól alakulnak a dolgok :)
    Andi

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, Andi! Nagyon bátor vagy, hogy így, látatlanban stoppolod az angyalt. :DDD

    VálaszTörlés
  6. Látom, nem csak én szoktam a konyhában varrni... :-)))
    (Szegény családom néha alig tud leülni vacsorázni... de hál'Istennek toleráns famíliám van!)

    VálaszTörlés