2011. július 5., kedd

Stílus, ajándék, és ami marad

Sajnos, nem sok időm jut varrni mostanában. Illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy nem csak ebből áll a napom, de ha tehetném, így volna. Feltételezem, vannak ezzel így egy páran.
Most tulajdonképpen csak azért írok, hogy életjelet adjak magamról. No meg azért is, mert már egy jó ideje motoszkál a fejemben egy gondolat, ami kikívánkozik.
Írtam az előző bejegyzésemben, hogy csak olyan figurákat varrok ezután, amelyeknek emberi arcuk van, és mosolyognak. Erre az elhatározásra meg azért jutottam, mert amióta textiljátékokat varrok, azóta keresem a saját stílusomat. Aztán rá kellett jönnöm, hogy van nekem olyan, csak mélyen elveszve valahol... Az OKJ-s vizsgámon kb. 120 ilyen-olyan varrományom volt szépen elrendezve egy asztalon. A vizsga elnöke megjegyezte, hogy nahát, milyen mosolygós mind! Ez nekem annyira jól esett! És ez újra meg újra eszembe jut. Ezért írtam azt a bizonyos mosolyt. Ezt érzem, amikor játékot varrok. És mindig a csillagszemű, mosolygós babáim jutnak eszembe, akiket már rég alkottam meg. Lám, öt évnek kellett eltelnie, hogy felnyíljon a szemem, és rájöjjek arra, ami annyira nyilvánvaló: a baba arca az, ami a munkáimat leginkább jellemzi.
Majd... Azért csak majd, mert van jó pár játékom, ami nem baba. Ezek sorsa még előttem is ismeretlen. Leginkább úgy szeretnék könnyen és gyorsan gazdát találni nekik, hogy odaajándékozom őket. Egyre inkább efelé húz a szívem. Imádok adni, de be kell látnom, hogy ez egy csöppet sem gazdaságos módja annak, hogy "kitakarítsam" szerény lélekszámú boltocskámat. De az a helyzet, hogy minél inkább tiltakozom ellene, minél lelkesebben próbálok más megoldást keresni célom elérésére, annál sűrűbben gondolok az ajándékozás lehetőségére. És hogy kiknek? Természetesen gyermekeknek. Nagy a valószínűsége annak, hogy a zsámbéki óvoda részére. Nekem most ez a legkézenfekvőbb. Nem akarok postára költeni, így csak át kell sétálnom az oviba.
És mi történik azután, hogy elköltöznek a nem babák? Velem maradnak a babák, és egyre csak sokasodnak. Csillagszemükkel bátorítanak, szájukkal mosolyognak rám. :o)

2 megjegyzés:

  1. Kedves ötlet az ovinak ajándékozni a játékokat. Aztán a lelki és fizikai takarítás után újult erővel elindulni az úton, amit magadénak érzel. Én is folyamatosan keresem a stílusom, és biztosan lesz még néhány zsákutca, de helyes ösvény is.

    VálaszTörlés
  2. Találó kifejezés a zsákutca. Már túl vagyok jó pár ilyen ferde utcán, most remélem, tényleg sikerül rálépnem a helyes ösvényre. :o)

    VálaszTörlés