2011. július 25., hétfő

Kedvencek

Frihanna egy kis játékra hívott, ezúton is köszönöm. :o) 
Ennek keretében össze kell gyűjteni gyermekkori kedvenc ételeinket, süteményeinket. Szabály tulajdonképpen nincs, annyi ételt sorolunk fel, amennyit szeretnénk. 5 másik blogot hívhatunk meg a játékra.
  
Az én kedvenc ételeim kiskoromból:
 - bajai halászlé (pontyból, tésztával) /Baján születtem, és ott éltem 6 éves koromig/
- kapros-túrós rétes
- málnaszörp

Ez a lista a mai napig nagyjából változatlan. :o)))

Akiknek szeretném a stafétát átadni:
Aledi 
Fércművek

2011. július 16., szombat

Galéria

Blogomat egy galériával bővítettem. Aki rendelni szeretne, az ezentúl nem csak fekete-fehérben láthatja a manókat és babákat, hanem kap némi alternatívát a színvariációkra. :o) A gondom csak az vele, hogy még nem jöttem rá, hogyan lehetne a képeket úgy elrendezni, hogy egy sorban ne csak egyetlen kép szerepeljen. Esetleg tudja valaki?

Az ünnepeltnek

A mályva következő élete... Születésnapjára kapja anyukám ezt a kollázst, már ki is választottam a hozzá illő képkeretet az Ikeában. Kinyomtatjuk, beletesszük, jövő héten átadjuk... Sajnos, éppen Peti lett homályos, mert izgett-mozgott, tetszett neki a sok zizegő száraz virág. Ez legalább az ötödik kép róla, amin végre mosolyog. Azért szerintem sikere lesz így is. :o)

Virágbaba

Ez a virágbaba garantáltan mosolyt csal az arcokra morcos időben. Mint például amilyen a mai volt. De ha valakihez elkerül, annak mindig tavasz lesz a zsebében! :o) Elődje a rózsaszín virág volt, de (sajnos vagy szerencsére) csak pár napig ölelgethettem, mert nagyon hamar gazdára talált. Azt hiszem, ez az egyik kedvenc babatípusom. Ebből a barack színű plüssből már nincs nekem, de remélem, találok még ilyen tapintásút. Ti. valamiért nem egyforma a plüssök felülete. Ez éppen lágyabb esésű, de erős textil, ugyanakkor nagyon nagyon puha. Olyasmi, mint a gyerekkori imádott kistakaróm. :o))) (Hmmm, közel 30 évig azzal aludtam...)

Mályva

Hogy bokrunk elszáradt és lehullott virágai következő életükben milyen szerepet töltenek majd be, később mutatom meg. 
Addig is egy kép. Csak mert szép. Ugye? :o)

2011. július 15., péntek

FF

Kicsit rendet tettem a fejemben, majd megszületett a végleges ötletem a rendelhető játékaim oldalát illetően. Ha érdekel benneteket, itt találjátok: http://pueretpuella.blogspot.com/p/k-t-l-o-g-u-s.html
Sokat rágódtam, hogy legyen a színekkel. Régebbi megrendelőim közül ugyanis sokan azt hitték, hogy amit a képen látnak, az "szentírás", és csak olyan színben lehet kérni. Hát nem. Ezért döntöttem úgy, hogy fekete-fehérben teszem föl a játéktípusokról a képeket. Új az is, hogy kollázsban látható több szemszögből egy-egy figura. Szerintem ez fontos. Méreteket is megadok majd, meg pótolom a hiányzó részeket, csak most már nagyon fáradt vagyok, annyit szöszmötöltem ezzel... Remélem, azért már látszik az a harmonikus összkép, amit szeretnék összehozni; ami a fejemben (és három napi rendrakás-takarítás után a varrósarkomban is) már megszületett. :o) Ideje volt így 5 év után dűlőre jutni, mit is akarok pontosan... Heuréka! :o)))

2011. július 13., szerda

Júliusi karácsony

Peti alszik... Mialatt megsült a tejes-mazsolás kenyér, és megfőtt a szilvás gombóc, én befejeztem a gömböc manómat. Tegnapra terveztem az alkotásnak ezt a szakaszát, de olyan rosszullét fogott el nagyon rövid időn belül, mint amilyet már régen éreztem. Szabályos csata dúlt bennem. Mire rájöttem, hogy nem kellett volna 2 és fél bögrényi friss tehéntejet meginnom, már késő volt, bár legszívesebben egyenest a "Boci, boci..." autóból ittam volna meg. A bácsi mondta is, hogy forraljuk föl, de én mohó voltam. Nagy tejivó vagyok. :o) Ma tettem belőle a kenyérbe is.
S hogy miért karácsony? Mert ez a manó ezüst szálakkal átszőtt műszőrméből készült, ami a karácsonyt juttatja eszembe. Mostanában amúgy is gyakran eszembe jut. Mint nyáron általában. A nagy meleg miatt egy kis hűsre vágyom meg csillogó gömböcskékre. Júliusban mindig rám tör az ünnepi hangulat, és augusztusban ez csak fokozódik. De tényleg! :o)))

2011. július 12., kedd

Udvari bolond

Ez az elnevezés jutott eszembe, amikor elkészültem ezzel a kicsi babával. Ami nem most volt, hanem immár hét évvel ezelőtt. Hú, de régen... Csak azért mutatom meg, mert imádom, és mert tervezem, hogy varrok még hasonlót. Itt a saját tervezésű sapka a lényeg a csengettyűkkel. Nem mellesleg ez életem talán harmadik textiljátéka, amit én magam alkottam. Büszke vagyok rá. :o) És nem volt szívem sem elajándékozni, sem eladni. 

Fényképezőgép

Vettünk egy új fényképezőgépet. Nehezen szántuk rá magunkat, de beláttuk, hogy Petiről egyszerűen nem lehet közeli pillanatképeket készíteni, mert amint észreveszi, hogy lencsevégre akarjuk kapni, azonnal megindul felénk, és ki akarja szedni a kezünkből a gépet. Nos, ezzel az újjal jó messziről rá lehet közelíteni, úgyhogy mostantól nem menekül.
Élethűbbek a színei is, és még sok mást is tud, amit viszont még mi nem tudunk...
Remélhetőleg sokkal jobb minőségű képeket készítek majd vele a babáimról, manóimról, mint most, a kis Canon 3.2 mega pixeles gépemmel. Peti úgyis leamortizálta már... Majd jó lesz neki x év múlva pl. egy osztálykiránduláson. :o) Jahhh, és végre ezen be lehet állítani, hogy mekkora méretű legyen a kép. Ez a Meskára való feltöltésekkor igen fontos tényező lesz.

Kincsek

Ezeket a gyönyörűségeket szereztem tegnap a FABulous Textil boltból. Ma meg is érkeztek. A pöttyös gombok a kedvenceim! Türelmetlenül várom az időt, hogy felhasználhassam őket.


Világoskék kis manó

Ez a kis manó már Szilveszter óta félkészen várja, hogy megszülessen. Kapott egy türkiz színű virágot is, aminek a közepére egy acélkék nemezgolyócska került. Sapkájánál föl lehet akasztani, akár a gyerekszoba kilincsén is lóghat. Épp elfér egy zsebben, így kis gazdáját elkísérheti bárhová. :o)
Azt, hogy fiú-e vagy lány, nem tudom eldönteni. A színe miatt fiú, a dísze miatt lány. Szerintetek?

2011. július 9., szombat

Nagy manó

Végre elkészültem a nagy manómmal. Ez a kenderkóc hajú babám 200%-os nagyítása. Végül is nem hajat kapott, hanem egy manó sapkát, mert a hajat nem tartottam hozzá illőnek, pedig nagyon szerettem volna, de be kellett látnom, hogy ez nem az a fajta baba, aminek jól áll a frizura. A ruháján a három dísz alapja már Szilveszterkor elkészült. Felhalmozódott ugyanis rengeteg maradék plüssöm, amik már elég kis darabok, de sajnáltam őket kidobni. Ez a manó nemezgolyócskákat kapott a színes virágok közepére. Még van jó sok feldolgozásra váró maradék, valószínűleg azok is díszek lesznek a következő életükben. :o)

2011. július 5., kedd

Stílus, ajándék, és ami marad

Sajnos, nem sok időm jut varrni mostanában. Illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy nem csak ebből áll a napom, de ha tehetném, így volna. Feltételezem, vannak ezzel így egy páran.
Most tulajdonképpen csak azért írok, hogy életjelet adjak magamról. No meg azért is, mert már egy jó ideje motoszkál a fejemben egy gondolat, ami kikívánkozik.
Írtam az előző bejegyzésemben, hogy csak olyan figurákat varrok ezután, amelyeknek emberi arcuk van, és mosolyognak. Erre az elhatározásra meg azért jutottam, mert amióta textiljátékokat varrok, azóta keresem a saját stílusomat. Aztán rá kellett jönnöm, hogy van nekem olyan, csak mélyen elveszve valahol... Az OKJ-s vizsgámon kb. 120 ilyen-olyan varrományom volt szépen elrendezve egy asztalon. A vizsga elnöke megjegyezte, hogy nahát, milyen mosolygós mind! Ez nekem annyira jól esett! És ez újra meg újra eszembe jut. Ezért írtam azt a bizonyos mosolyt. Ezt érzem, amikor játékot varrok. És mindig a csillagszemű, mosolygós babáim jutnak eszembe, akiket már rég alkottam meg. Lám, öt évnek kellett eltelnie, hogy felnyíljon a szemem, és rájöjjek arra, ami annyira nyilvánvaló: a baba arca az, ami a munkáimat leginkább jellemzi.
Majd... Azért csak majd, mert van jó pár játékom, ami nem baba. Ezek sorsa még előttem is ismeretlen. Leginkább úgy szeretnék könnyen és gyorsan gazdát találni nekik, hogy odaajándékozom őket. Egyre inkább efelé húz a szívem. Imádok adni, de be kell látnom, hogy ez egy csöppet sem gazdaságos módja annak, hogy "kitakarítsam" szerény lélekszámú boltocskámat. De az a helyzet, hogy minél inkább tiltakozom ellene, minél lelkesebben próbálok más megoldást keresni célom elérésére, annál sűrűbben gondolok az ajándékozás lehetőségére. És hogy kiknek? Természetesen gyermekeknek. Nagy a valószínűsége annak, hogy a zsámbéki óvoda részére. Nekem most ez a legkézenfekvőbb. Nem akarok postára költeni, így csak át kell sétálnom az oviba.
És mi történik azután, hogy elköltöznek a nem babák? Velem maradnak a babák, és egyre csak sokasodnak. Csillagszemükkel bátorítanak, szájukkal mosolyognak rám. :o)